Szülőapák

Ma van apák napja, bár az ünnep itthon még kevésbé elterjedt, az apaszerep sokat változott az elmúlt évtizedekben. Mert apának születni kell. Jobban mondva: apának is meg kell születni, ami a legideálisabb esetben egybeesik a közös gyermek érkezésével.

Németh András Péter felvétele

Ezzel a mozzanattal azonban – egyelőre – még nem sokat foglalkozunk, a kisbaba születése kapcsán sokszor háttérbe szorul az édesapa. Kétségeiket, félelmeiket sokszor nem merik megmutatni. A most megjelenő Apa-füzet talán változtat a helyzeten.

Kell-e beszélni egy apának felesége gömbölyödő pocakjához? Mi történik olyankor, amikor a családfő hasa kerekedni, a dereka sajogni kezd a várandósság idején? Illő-e tejfakasztó bulit tartani a kicsi születésekor? Mikor és hogyan lehet újrakezdeni a szexuális életet? Mi van akkor, ha egy férfi nem tud mit kezdeni a kisbabájával? Egyáltalán: miért van szükség apára? – ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom által létrehozott kis füzet, amelyet a tervek szerint júliustól minden leendő édesapa megkap a területi védőnőktől. A szerzők, Andrek Andrea és Léder László pszichológusok őszintén és egyszerűen beszélnek benne arról, amiről sok férfi kérdezni sem mer vagy tud.

– Amikor a feleségemet elkísértem a vizsgálatokra, az egyébként nagyszerű orvosával a szemkontaktust sem sikerült felvennem – meséli Léder László, aki nemcsak szakember, hanem gyakorló apuka is. Az édesapák joggal érzik magukat kívülállónak a várandósság és gyermekszületés időszakában, holott már-már elvárás velük szemben az, hogy lelkileg és technikailag ugyanolyan felkészülten várják a kicsi érkezését, mint az édesanya, aki ehhez számos segítséget kap. A füzet egyik legfontosabb üzenete az, hogy az apa jelentősége, érzelmi jelenléte egyenrangú az anyáéval a várandósság, a születés és kisgyermekkor idején, de nem szabad rájuk a „második anya” szerepét erőltetni, hiszen feladataik, jelenlétük egészen más jellegű.

Nagyot fordult a világ az elmúlt évtizedekben, nemcsak lehetőségük van az apáknak jelen lenni gyermekük születésekor, etetni, pelenkázni, hordozókendőben magukra kötni a kisbabájukat, hanem már-már kötelességük, pedig nem minden férfi érzi magát komfortosan ezekben a helyzetekben. Ez viszont visszavetheti az apa-gyerek kapcsolat fejlődését. Vannak férfiak, akik számára megrázó párjukat vajúdni látni vagy szimplán nem bírják a vért. Akadnak olyanok, akik hányingerrel küszködve cserélnek ki egy tartalmasabb pelenkát, nehezen viselik az arcukba dobott répadarabokat vagy rém unalmasnak tartanak egy csörgőt rázogatni – de közben ugyanúgy szeretik gyereküket, és egyéb területeken remekül megállják a helyüket.

Lényeges, hogy az apa és a kisbaba maguk alakítsák ki kapcsolatukat, külső elvárásoktól mentesen, hogy – a szerzők megfogalmazásában – „minden apa maga találhasson rá a saját apaságára”, hogy a természetes ösztönt maga fésülhesse össze az apaság tudatos megélésével. Ehhez a felfedezéshez, nagyban hozzájárulhat egy olyan apró „lökés”, amit a füzet adhat, amely az apák „várandósságának” időszakával indít. „Az apaság, és persze az anyaság nem a baba születésével kezdődik – hangsúlyozza Andrek Andrea, perinatális (szülés időszakával foglalkozó) pszichológus. – Az első, amivel a leendő szülőknek meg kell küzdeniük, az a saját kapcsolatuk a szüleikkel. Persze legtöbbször nem fogalmazódnak meg azok a sérülések, amelyek kiskorban érik az embert és amelyek később meghatározhatják kapcsolatukat a saját gyerekeikkel, de fontos minden szorongás, rossz gondolat, bizonytalanság megbeszélése a partnerrel, esetleg szakemberrel. El kell fogadni, meg kell élni azt is, hogy visszavonhatatlan változás történik a párkapcsolatban, ami sok veszteséget, de egyben a fejlődés lehetőségét hozza magával. A születés során sok minden meghal: a pár tagjainak kitüntetett szerepe, a nő régi teste, ettől még pszichológiailag tréningezett emberek is megborulnak. Szoktam ajánlani a pároknak, hogy a gyermek születése előtt tartsanak egy »búcsúvacsorát«, a változás megélése, értelmezése nagyon sokat segíthet mindkét fél számára. És mindenekelőtt a kommunikáció! A gyermek születését követő első évben rengeteg házasság bomlik fel, legtöbbször azért, mert az apák nem találják a helyüket, szerepüket az új keretrendszerben.”

Az Apa-füzet tanúsága szerint természetes – a pszichológusok szerint 25-30 százalékot érintő – jelenség az úgynevezett couvade tünetek megjelenése a várandósság ideje alatt, azaz olyan testi-lelki változások jelei, amelyek a terhes nőkre jellemzőek. Szokás azon viccelődni, hogy a leendő apukák párjukkal együtt gyarapodnak vagy fájlalják a hasukat, ennél azonban sokkal komolyabb lelki folyamatok is lejátszódhatnak, amelyek ijesztő álmokban, gondolatokban ölthetnek testet.

Fontos, hogy az apák érezzék, mindez természetes és a gyermek születésével elmúlik. Szintén normális, ha a többedik gyermek születésénél felmerül a gondolat: vajon tudom-e majd ugyanúgy szeretni, mint a testvérét?

És talán a kitárgyalt témáknál is fontosabbak azok a kételyek, amelyeket egy apa fogalmaz meg magának, ha megtapasztalja azt, hogy ez az időszak bizony a kérdéseké, csak általuk fedezheti és fedeztetheti fel magában a szülőt.

Forrás: http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/gyermekvallalas_ferfiszerep_apa