Az apa távolságtartása és bevonódása a várandósság során

Az apa távolságtartása és bevonódása a várandósság során

(összefoglaló)

Várkonyi Lilla

(Katharyn Antle May: A várandósság alatt elsajátított elkülönülő/bevonódó viselkedési stílusok lehetséges tipológiája első gyermeküket váró apáknál)

Az apák várandósság alatt tapasztalt érzéseivel, élményeivel az 1970-es évekig viszonylag kevés kutatás és tanulmány foglalkozott. Ez az utóbbi időben pozitív irányba változott, több kutatás is megjelent, mely az édesapák tapasztalataiba igyekszik minél szélesebb körű betekintést nyerni. Fontos, hogy az apákat se izoláljuk a szakirodalom érdeklődési köréből, hiszen az apák előtérbe kerülése a kutatásokban segíthet csökkenteni az előforduló érzelmi rendellenességeket és az esetleges deviáns viselkedésformákat.

Ez az összefoglaló egy olyan kutatásról szól, melyben a kutatók egy elméleti keretet határoztak meg a tapasztalataikból kiindulva, majd ezt tesztelték 20 első gyermekét váró párral lefolytatott interjúsorozattal. A kutatók arra próbáltak magyarázatot kapni, hogy miért van az, hogy az apák különböző mértékben és módon képesek és akarnak bevonódni a várandósság folyamatába.

Azt találták, hogy a bevonódás mértéke nem mindent-vagy-semmit elven alakul ki, hanem egy kontinuumot kell elképzelni, melynek egyik végén a teljes bevonódás található majdnem folyamatos kontaktussal a várandós nővel, a másik végén pedig a teljes elkülönülés áll, a kontaktus teljes hiányával. Ez az utóbbi végpont is nagyon fontos, hiszen mostanában az a divatos elvárás, hogy az édesapa is legyen ugyanolyan lelkes a várandóssággal kapcsolatban, mint a nő, holott a lelkesedés hiánya is normatívnak tekinthető.

Három bevonódási/elkülönülési típust találtak, melyek közül egyik sem jelent több rátermettséget, férfiasságot vagy érzelmi érettséget. A különböző stílusok a várandósság folyamán állandóak maradnak egy férfi esetében, habár némi növekvés a bevonódás mértékében a legtöbb esetben tapasztalható.

Az első típus a megfigyelő. Az ilyen típusú férfi a várandósságtól való érzelmi távolságról számol be, és jórészt megfigyelőként, külső szemlélőként látja magát. A tanulmányban ez fordult elő a legtöbbször, és a kutatók szerint az általános populációban is ez a leggyakoribb. Az ilyen stílusú apák azt a benyomást keltik, hogy a várandósság nem fontos része az életüknek, bár természetesen lehetnek boldogok miatta. Általában ez a stílus tekinthető a leginkább elkülönülőnek. Sokat fektethetnek bele a párkapcsolatba, de valahogy úgy tűnik, mintha távoltartanák magukat attól, ami a feleségükkel történik a várandóssággal kapcsolatban. Talán nem szívesen vesznek részt az olyan aktivitásokban, mint amilyenek a szülés előtti felkészítés és vizsgálatok, mondván hogy az ilyen tevékenységek “nem nekem valóak”. Általában kimaradnak a döntéshozatal nagy részéből ami a várandósság során zajlik, mint például egészségügyi szakember vagy szülésfelkészítő kiválasztása. A megfigyelő stílusú férfiak feleségei a férfiak távolságtartását általában sajnálatosnak tartják, de a férjük alapvető természetének tulajdonítják. Míg ez a stílus annyi lehetőséget biztosít a bevonódásra, amennyit a férfi akar, sok távolságtartásra is lehetőséget ad. Ez az aspektus fontos, mert a megfigyelői stílus lehetőséget ad a várandósság miatt kevésbé boldog férfiaknak arra, hogy érzelmileg távolságot tartsanak, és legyen idejük az alkalmazkodásra. Így a férfiak két csoportja sajátít el megfigyelő stílust, azok akik boldogok a várandósság miatt, de jobban érzik magukat passzívabban bevonódva, és azok, akik nem örülnek a terhességnek, és szükségük van egy kis távolságtartásra, hogy alkalmazodjanak, vagy hogy a legjobbat hozzák ki ebből a váratlan helyzetből.

A második típus a kifejező. Ez esetben a férfi erős érzelmi válaszról számol be a várandóssággal kapcsolatban, és teljes partnerként látja magát. Ez a stílus több bevonódást tesz lehetővé a másik két stílusnál, mivel a férfi is érzi a várandósság érzelmi hatásait, és több kapcsolódási pontot fedezhet fel a felesége élményeivel. Ugyanakkor ez a stílus lehetőséget ad jelentős mértékű fájdalom átélésére is, pl. a várandósság megszakadása esetén. Ezek a férfiak gyakran észlelnek hangulati ingadozásokat a várandósság változásaival párhuzamosan, és nagy valószínűséggel fókuszálnak érzelmeikre, illetve ezeket kifejezik partnerük irányába. A következő tipikus megjegyzésnek mondható egy kifejező stílusú apától:

Izgatottnak, és idegesnek érzem magam. Sokat gondolok a terhességre, és ilyenkor szeretnék fel-alá ugrálni és kiabálni. A napi rutinomban nincs sok változás, de gyakran gondolok a várandósságra, és ez nagyon jó érzés.

Ezek a férfiak és a párjaik általában nagyra értékelik a kölcsönösséget a párkapcsolatban, és erősen próbálják megosztani, milyen érzéseik vannak. Az emocionális bevonódásra helyezett hangsúlyon kívül, ezek a férfiak általában aktív partnerként látják magukat a korai szülőségben, és sokkal tudatosabban készülhetnek elő a jövőbeli apaságukra, mint a más stílusú férfiak.

A harmadik típus a közreműködő. Itt a férfi az elvégzendő feladatokra helyezi a hangsúlyt, és leginkább gondviselőként, vagy a várandósság ügyintézőjeként, irányítójaként látja magát. Ez a stílus volt a legkevésbé elterjedt. A közreműködő stílusú férfiak lekicsinylik az összes érzelmi hatást, amit a várandósság gyakorol rájuk, de büszkék rá, hogy megfelelhetnek a tradicionális funkcióknak, melyeket központinak látnak a férji és apai szerepükben. A hangsúly a felelősségen és a tevékenységeken van. Ez a stílus egy középpontot képvisel az eltávolodás/bevonódás kontinuumon, lehetőséget biztosítva a több aktivitásra és részvételre a sokkal inkább eltávolodott és passzív megfigyelő stílusnál, de ugyanakkor kevésbé jellemző rá az érzelmi bevonódás és közösség, mint a kifejező stílusra.

A kutatás pár szóban arra is kitért, hogy milyen faktorok járulnak hozzá a különböző stílusok kialakításához. A kutatók úgy gondolták, hogy a férfiak saját, várandóssággal kapcsolatos készenlétéről való meglátása különösen fontos. Általánosságban, a férfi minél készebbnek érzi magát, annál bevonódóbb stílust fejleszt ki. Ebben a tanulmányban azok a férfiak, akik erősen ambivalensnek érezték magukat, vagy ellenezték a terhességet, egy kivételtől eltekintve, inkább elkülönülő, megfigyelő stílust fejlesztettek ki.

A különböző viselkedési stílusok további vizsgálata nagyon fontos lenne, hiszen az apák várandósságra, szülésre való felkészítésében is fontos lenne az egyéni igényekhez való alkalmazkodás. Illetve további fontos tanulság, hogy a várandósságtól való elkülönülés, távolságtartás is lehet adaptív bizonyos esetekben.